HTML

Dupla index

Többnyire index híreket kívánok kommentálni.

Friss topikok

Linkblog

Az igazság nyomában szimatoló média gyermekei

2009.11.11. 19:20 sanche

 Azt már az elején leszögezném, hogy a fika szót nem szeretem. Használtam, használom jobb híján, de olyan idegenül rossz érzéssel, mint ahogy a pizzát késsel és villával eszem az étteremben. De mit lehet tenni, a fika van, volt és lesz, reméljük persze nem örökké.

Eltaposni, megalázni, megmondani a magunkét más embernek, úgy, hogy nagyot csattanjon, egy elfogadott eljárás. A legtöbb ember, ha módja van rá, megteszi, megtenné, függetlenül attól, hogy a cirkalmas mondat alanya úgy istenigazából tényleg megérdemli-e azt az áradatot, illetve, hogy van-e bármely értelme a dolognak. Ezt a kérdést egyébként először a magam részéről akkor tettem föl, mikor Fábry nagyon ki volt fáradva, de a médiahenger nem állhat le, újra kell tölteni, akkor is, ha nincs mivel. Így hallhattuk tőle a sokadik "lendvais" malac viccet, ami elsőre lehet, hogy vicces is a maga gusztustalan módján és lehet, hogy még a sokadik után is igaza van Lendvai Ildikó személyiségét illető kérdésekben, de többedszerre már unalmas. És tulajdonképpen kártékony. Egy kis lépés ez, hogy ténylegesen mindennapunk része legyen, hogy valakinek beszólunk, belerúgunk, annak teljes tudtában, hogy mi ezzel semmit az égadta világon el nem érünk. Nem is akarunk. A sokadik után már a sárbatiprás sem vicces. A mosoly az arcokon művi, a száj pedig észre sem vesszük, hogy habzik közben. Ezzé válnak az emberek, mikor belemerülnek a fikázásba. Ezért lettünk emberek? Ezek után térnék rá, egy cseles fordulattal, félszegen kacsintva, hogy mennyire nagy marhaság volt ez a menő nem menő iromány. Annyira nem tetszik, hogy, mint egy fantasztikus művet, szó szerint idéznék: "Egyrészt mert azon sírni, hogy a médiában sok a fika, pont olyan értelmi szintre vall, mint kiborulni az esti tévé híradón, amiért már megint csak szörnyűségek vannak benne. Az a helyzet, hogy ahogy hír csak korrupció, földrengés és az atomholokauszt lehet, ugyanígy csak arról érdemes nagy nyilvánosság előtt véleményt mondani, amivel valami nem stimmel. Csak nagyon ritkán van szükség és igény dicséretre és fejsimogatásra." Nem és nem igaz! Tény, hogy a világ nem rózsaszín és felesleges hitegetnünk magunkat azzal, hogy a Földnek van akár egyetlen tökéletes négyzetcentimétere is, mert nincs. De egy normális ember élete, egy napja, akkor sem a rossz dolgokról szól elsősorban. Ha a rossz és jó dolgokat összevetnénk ténylegesen, hiába tűnik elsőre - főleg Nektek köszönhetően- úgy, hogy nincs miért élnünk, azért a gyakorlatban ez nem úgy néz ki. Feltűnőek a rossz dolgok, feltűnő az utcán a kutyaszar, de érdekes módon az is feltűnik mikor Bécsben egy forgalmas, de tiszta úton sétálsz. Pedig az jó dolog. És itt is feltűnnek a jó dolgok, és valószínű azért a bolygó ezen pontján jóból több van, mint rosszból. Az értelmetlen fikázás, a drámai bemutatása kizárólag csak a "rossz dolgoknak", semmit nem eredményez, csak azt, hogy ténylegesen kevésbé vegyék észre az emberek a jót. Pedig érdekük lenne. Ha valaki leszorít az útról, anyázol, ez természetes, de ha valaki elenged, akkor már észre sem veszed, meg se köszönöd? Tényleg ez a jó út? Nem tudom kitől származik az a sejtés, hogy az embereknek vér kell és botrány. "Ezek nélkül semmi sem eladható." Nem csodálkoznék, ha ezt is "ámerikéből" importáltuk volna be, leellenőrizetlenül, vakon és bután. Régebben legalább annyi szűrő volt, hogy a gyerekeknél a nagyszemű, kedves, jó oldalt képviselőket lehet eladni, alapvetően erőszak és műdudák nélkül. Aztán persze ezen is változtattak és kitalálták, hogy kemény ostoba háborús rajzfilmek kellenek, szuperfegyverek, szilikoncicis hősnők, értelmetlen mangák. Mert a mai gyerekek ezt nézik. Igen, genetikailag akkora különbség van a mai meg a tegnapi gyerekek közt, hogy ihaj. A fenéket nézik ezt. A gyerek, csakúgy, mint a felnőtt, azt nézi, ami megy alapvetően. Illetve, amit a szülő nézet vele. Nincs genetikailag belénk kódolva az erőszak, pontosabban, nincs jobban belénk kódolva, mint bármi más. A gyerek a rajzfilm műsor helyén ugyanúgy végignézné A Vuk első részét, mint egy hentai pornó rajzfilmet. A Vukból persze többet értene(így lehet jobban lekötné), de ez is csak azért van, mert a Vukban szereplő dolgokkal (róka, kutya, macska, szeretet, sírás, móka stb) már találkozik a kisgyermek, így ismerni is fogja, pornóval kapcsolatban pedig jobbik esetben csak később lesz ismerete. De a dolgok mélyén ez semmit nem változtat tehát. Azért nem nézetünk a gyerekekkel pornót, vagy drogról, meg véres, ostoba gyilkosságokról filmet, mert nem akarjuk, hogy befolyásolják őket, hogy már korán eldőljön, hogy iskolában lövöldöző kártékony élősködő fejlődjön ki a gyermek helyén. Pedig mutogathatnánk a híradóra, hogy márpedig pornó és drog létezik! Mégsem ezt tesszük, pedig Bede Márton írásából kiindulva illene erre a következtetésre jutnunk. A felnőttek sem annyira mások, mint a kisgyermekek. Aki TV-t néz, az TV-t néz. Lehet, hogy csak három adója van, lehet, hogy harminc. Bekapcsolja a tv-t így is-úgyis. És nézni fogja. Igyekszik persze a neki legmegfelelőbb csomagot kiválasztani, de ha nincs más, akkor nézi a Mónika show-t is, nincs mese. Az persze valószínű hogy szörnyülködni fog, hogy milyen amatőr, ostoba műsor, tehetségtelen műsorvezetővel, borzasztó vendégekkel, akiket eltart az állam. És ettől mérges lesz. De ha ehelyett a műsor helyett valami egészen más lenne, esetleg teljesen botránymentes, azt is megnéznék. És, ha már TV, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy mikor nagy arccal a médiumok beharangozzák, hogy mit, hány millióan néztek, akkor mindezt egy olyan statisztikából vetítik le kvázi tízmillió emberre, ahol a "megkérdezettek" száma csak kevéssel haladja meg az ezret. Magyarul, igazság szerint rá sem látunk, hogy mit, mennyien néznek. És nincs alternatíva olyan szempontból sem, hogy amúgy egy értelmes, tanítóbb műsort mennyien néznének. Az Index is jól belenőtte magát ebbe a magyar médiába. Én anno szerettem benne, hogy provokatív, gúnyos és frappáns. Rámutatnak az "igazságra", hohó. Aztán teltek az évek és kiderült, hogy igazság, mint olyan csak ritkán létezik és általában ott, ahol nem is keressük - szóval nem a címlapon. Aztán provokatívság meg gúny az maradt, de ez inkább taplóságba fordult át. Azt hiszik, hogy az embernek vér kell.. Ők pedig be is dobják címlapra a véres húst. Néha odateszik a 18-as piros karikát, hogy még többeknek feltűnjön. És mindezt -gondolom én- rossz érzés nélkül. A tévedés ott leledzik, hogy tényleg rávetik magukat az emberek a véres húsra, de ha nincs véres hús, akkor is megjelennek, csak más formában. A kutya is meg tud vadulni, lehet hergelni, de ez nem azt jelenti, hogy a kutya egy lelketlen fenevad. Az emberre pont így igaz. Ha azt látod minden nap a hírekben, hogy neked rossz, politikusok, így, meg úgy és persze közben egy csomó dologról megfeledkeznek, akkor vélhetően tényleg rossz lesz neked. Ha csak véres cafatokat dobnak eléd, akkor tényleg vadállat leszel. Bántani akarsz másokat, meglesznek a kasztok, olyanok, mint külön gyalogosok, biciklisek, autósok, BKV-sok, megfeledkezve arról, hogy a hülyeség és az agyhalál nem válogat. És el ne felejtsd! Nem megváltást akarsz, csak bedobni egy húst és marcangolni. És tényleg eljutunk odáig, hogy nincsenek ötletek, illetve amik vannak, azok bántanak másokat, előjön a csakazértis elv, én jól megmondom és társaik. Jönnek az ujjal mutogatások másokra, más országokra, mintha tényleg érdekelne minket, hogy máshol mi van. És miért. És tenni pedig nem tesz senki semmit. Nagyon jó példa erre, hogy a politikusokat nem szereti a kutya sem általában, de szavazni, azért elmennek, olyan hazugsággal az ajkukon, hogy "inkább ők, mint a másik". Igen, itt tartunk, ezt főzték meg nekünk a politikusok és a média ügyes emberei a "menő Bede elveikkel". Egy választás arról szól, hogy kit nem akarunk látni. Egy TV-nézés, hogy mit nem akarunk nézni. Így a kampányok is arról szólnak, hogy mérsékelten beindul a hazugság gyár - ami normális- és teljes gőzzel a másik bemocskolása. Egy Fideszes szavazót normális esetben NEM ÉRDEKLI, a Hornnak az akármilyen csalási ügylete. El lehet lőni, hogy minálunk nincs ilyen (csak nem érdemes ugye mert: van), és innentől kezdve lehet mesélni, hogy mit akarunk, merre és miért. És ez nem lenne nagyobb hazugság annál, mint, ami most megy a kampányokban. Aki azt állítja, hogy - ebből megint idézés lesz - "ez itt Magyarország, ahol borzasztó sok dolog nem stimmel. Nehéz az ilyesmit pontos matematikai képlettel leírni, de ne mondja már nekem senki, hogy ha mindent összevetünk ebben az országban, a belvárosi bérházak homlokzatait, a focit, a divatot, a kutyaszart meg minden egyebet, akkor 20-80 aránynál kedvezőbb jön ki a megfellebbezhetetlenül tökéletes dolgok javára." - annak halvány gőze sincs az életről. Vannak ilyen emberek, akiknek tényleg kell a mindennapi gyűlölet, azért ez nem a többség. Ismertem egy ilyen rajztanárt én is. Azt hitte volna, hogy szenved a mindennapi gyűlölködéstől, aztán végül is csak-csak életben maradt napról napra. Szóval van ilyen, de ez akkor sem normális. Érdemes lenne megkérdezni egy éppen nem éhező kubaitól, hogy miért boldog. Számunkra, gyűlölködésen felnövő embernek nem adna értelmes választ, pedig igaza lenne, bármit is mondana. Mi itt, Európa csonka, vérző szívének szerepében tényleg eljutottunk idáig a tévhitig. A BKV blognak, a fejlesztés, a programok, a jobb dolgok, a fenébe, akár az, hogy ma is köszönt az ellenőr, nem hír, csak a sosem bizonyított rémtörténetek, ahol egy emberevő ork megtámadott egy hármasikrekkel terhes kismamát, akinek volt bérlete, meg minden. És nem a BKV-s blogger tehet róla. Azt teszi ki, amit elvárnak tőle a médiakirályok. A beküldők pedig azt küldik be, amit kitesznek a blogba. A kör bezárult, a torzszülött életképes.

Egy ideális világban is lennének rossz dolgok és kellene is velük foglalkozni. Csak azok a rossz dolgok, azért rossz dolgok, mert nem illenek bele a világunkba. Gyilkosság történt? Hírbe vele, balhét csinálunk és elintézzük, hogy soha ne történhessen ilyen többet. Ez nyilván egy leegyszerűsített példa, de ugyanez, ugyanígy egyszerűen a mostani helyzetben úgy nézne ki, hogy gyilkosság történt, az jó, mert sztori, napokig lehet rajta csámcsogni, ha lehet a cikkbe beleszúrunk valami brutálisat, mert a sima gyilkosság nem elég. Megoldás nincs, nem a mi dolgunk, keresünk egy új botrányt. Egy év múlva esetleg visszatérünk botránymentes időkben. Senki nem fog tenni semmit, megszoktuk a "rossz híreket". Ugye így leegyszerüsítve is ráismerünk a valóságra? Pedig a médiának lenne ereje akár változtatni is a rossz dolgokon. Most már hozzászoktatták az embereket a rossz dolgokhoz, egy gyilkosság nem nagy szám, az értelmetlen fika meg természetes. Ez a művetek. Zárózöngém egy olyan gondolat lenne, ami ezután a vicceskedő poszt után vonható le. Független az egésztől, az angoloknak vitán felül az elsöprő arroganciájuk volt ami sikert hozott nekik a történelem során, de legalábbis nagyot tett hozzá. Jelenleg a magyar társadalom az angolok ellentétje. Itt az terjedt el, hogy minden szar, olyan emberektől, akik nem ismerik, nem is akarják ismerni sem az országot, sem a világot. Botrányt és balhét látnak, mert ezt láttatják velük. És ez nagy felelőtlenség. Ha a média felderít egy dolgot, de lusta, nem érdeke tenni ellene, sőt felnagyítja a dolgokat, ha az a lényeg, hogy mindenki gyűlölködjön és depressziós legyen, ha ennyire futja, akkor nem kell semmiféle igazság. Sem tényleges, sem annak kikiáltott, mert pont annyi értelme van, mint egy jól célzottan céltalan fikázásnak. Semmi.

Ez a vélemény is egy fika volt, nincs is mentségem, tán csak annyi, hogy engem is a média formált csonka, dögszagú mancsával.

Szólj hozzá!

Címkék: média index vélemény hírek tv botrány vér márton bede

A bejegyzés trackback címe:

https://elakadasjelzo.blog.hu/api/trackback/id/tr111518547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása