Haitin a világ szeme, még néhány napig a napi hírbe belefér egy-egy szétroncsolódott ember teste, ugyanazok a romok, dob a hírértéken, hogyha valami amerikai kókler, Britney -vagy a többi főgyarmatosító hazájának köszönhetően- "sztár", ad egy segélykoncertet, amivel mindenki jól jár.
Az sem baj, ha jobban elszabadulnak az indulatok és folytatódnak a fegyveres összetűzések a maradék élelmiszerért.
De mindezzel együtt nemsokára Haiti elfelejtődik. Egy egzotikusan csengő név lesz, melyre nem fogunk gondolni sem, ha mégis, akkor kissé közönyösen eszünkbe jut, hogy sok ártatlan ember meghalt a szerencsétlenségben. Könnyek és igazi indulatok nincsenek, azokat a napi rutinban feléljük például egy drámai film alatt, ahol az emberek megsiratják a kitalált lények kitalált halálát, s újra az lesz a fontos, hogy Travolta a szcientológia mellett intelligenciájához mérten felveszi a mormon vallást is, továbbá a BKV igazgató új luxusautót kap Felsőpuszta polgármesterétől, na meg, hogy ennyit vagy annyit kap majd a választások után a nyugdíjas. Ez a napi rutin és nem azért, mert hülye az ember, hanem mert a média a hülye. És persze létrehozza a hülye embert.
Haitin a természeti katasztrófa nem a legrosszabb dolog, ami történt. Benne volt ez is a hírekben, bár nem hangsúlyozottan, csak úgy a drámaiságot rutinból fokozva, hogy Haiti a világ egyik legszegényebb országa. Az, a hírek szerkesztőjében nem is igazán merült fel, hogy utánajárjon, vagy legalább elgondolkodjon, hogy mivel jár ilyen szegény országnak lenni, illetve, hogy hogy lehet az. Ugyanez persze a Föld másik oldaláról jövő hírhez ugyancsak rutinból oda kerül, lásd Tibetet érintő hírnél biztosan elsütik, hogy csúnya rossz kínaiak elfoglalták és hasonlók. Pedig Közép-Amerika szegénysége is megér egy misét, ha kissé kellemetlenül is hangzik, de az az igazság, hogy ott azért rohadnak el szegénységben emberek, azért halnak éhen és kell meghalniuk betegségekben, mert az Egyesült Államok hasznot húz belőlük.
Legszegényebb országok, gyakran amerikai bábkormányok, óriási profitot termelő amerikai cégek és éhbérért dolgozó rabszolgák. Ez az igazi katasztrófa és nem egy hatalmas földrengés. A földrengésnek azért van nagy hangja, mert a földrengésbe bárki belehalhat. Az influenzajárvány is azért nagy hírérték, mert hoppá, hisz azt nem állítja meg a pénz meg az országhatár. Abba bárki bele halhat, nem csak egy koszos közép-amerikai indiánkorcs.
Hogy Haitin hogyan lehetne segíteni, nem tudom. Azt, hogy hogyan lehetett volna igazán, arra viszont nagyon egyszerű a válasz. Hagyni kellett volna sajátjuknak az országot, a természeti kincseikből pedig nem egy-egy amerikai cégnek kellene a hasznot húznia. Jöhet tűzvész és egyéb katasztrófa is, de az igazi sorscsapás az USA ezeknek az országoknak, a világ szégyene pedig az, hogy egy büdös szóval nem tiltakoznak ellene. Most lehet odafutni segíteni, rakosgatni a köveket, egy év múlva ugyanúgy napi húsz forintból kell majd megélniük az emberekenek, miközben szarrágazdagszik rajtuk egy külföldi cég. És minden a legnagyobb rendben.
Néhány év múlva lesz egy kongói tűzvész, amikor majd odafordul a világ. Nem, cseppet sem emlékezünk meg róla, hogy miért van ott mélyszegénység, miért élik meg ott a poklot az emberek és főleg nem teszünk semmit. Na jó, a tüzet lehet, hogy eloltjuk, nehogy meghaljon pár ENSZ katona, vagy nyugati gyártulajdonos és főrészvényes..
Megint eltelik pár év, Magyarország népessége 6 millióra csökken, és betölti 28-ik életévét Pistike, a legfiatalabb magyar, miközben Hondurason kitör egy tűzhányó. A világ odafordul, megmutatják az éhező, menekült embereket, a napi hírekbe bekerül, meghal gyorsan egy csomó névtelen ártatlan. De egy hét múlva, ha minden jól megy, az ásványkincsekben gazdag ország újra kinyitja a bányáit és a rabszolgák mehetnek vissza vidáman dolgozni. A bányák persze amerikai tulajdonban vannak. Így van rendjén.
