Az a fránya-fránya káröröm. Nem tagadom, hogy megérintett egy pillanatra a kibontakozó és egyben lényegében eldőlt Janics-ügy kapcsán, noha nem jártam jól, igaz rosszul se.
Kezdjük ott, hogy én nem akarok Janicsra semmi rosszat mondani, nem érdekel, hogy mit és hol csinál, pont úgy, ahogy eddig se, és bizony az ország lakossága nagyrészt ugyanígy van ezzel. És valahol itt van a kutya eltemetve.
Magyarországon a politika, régi jó üzbég paraszt módra azt szajkózta, hogy a profi sport mennyire fontos a NÉPNEK. Valójában csak arra jó, hogy bizonyos politikusok elit klubokban dicsekedhessenek, illetve, hogy ingyen kimehessenek nemzetközi sporteseményekre VIP szektorokba és a sajtónak nagyokat nyilatkozhassanak.
Persze nem mondják ezt ki direktbe, gyorsan üssük is le az érveket hát:
1: Profi sport nélkül a gyerekek nem sportolnának, így egészségtelenül élnének.
Cáfolat: Az emberek SOHA nem miattuk mennek sportolni. Az ember azért sportol a munkája mellett, mert SZERETI csinálni. De főleg, akkor tud sportolni, ha normális áron hozzájuthat. Ez ma Magyarországon NEM így van..És noha kiemelten sikeres olimpianemzet vagyunk, Európa egyik legkevesebbet mozgó lakossága a miénk. Akárhányszor járjuk körbe a témát, mindig oda jutunk, hogy a profi sport lehet akármilyen, ha a tömeget akarnák egészségesen tartani, akkor profik helyett amatőröket, olcsó sportlehetőséget kéne teremteni az embereknek. Ma 16 éveseket sok sportklubba be sem engednek, vagy csak eszeveszett pénzekért, csak mert Ők már öregek, hogy profikká váljanak és az nem érdekli a klubokat. Sem az államot.
2: Hírnevet szerez nekünk az olimpiai arany.
Cáfolat: Miféle hírnevet? Könyörgöm, hány litván olimpiai aranyéremről tudunk, hány argentin arany vagy ezüstérmes nevét tudjuk? A legeslegtöbbünk sehányat. Na pont ennyire híresek a magyar érmesek külföldön, a világon senkit nem érdekel, hogy egy nézetlen sportban ki és mit ér el. És ha egymillió emberből egy tud mondani, egy argentin olimpiai győztest triatlonból, akkor mi van?
3: Azért kell a támogatás, mert erre tették fel az életüket és profin csinálják.
Cáfolat: A kevesen adózók országa vagyunk, de azért vannak így is 1-2 millióan. Ha már adóznak, akkor tisztességes emberek is. Keményen dolgoznak, jó részük korán kel és minden nap sokat dolgozik, eltartják az ország nagy részét. Netén ez nem profizmus? Rengetegen tanulnak keményen, gyerekkoruk óta, és aztán ezt teszik főiskolán és egyetemen, csak azért, hogy dolgozhassanak keményen nem tíz, nem húsz évet, hanem sokkal többet, a bizonytalan nyugdíjig, eltartva sok munka és tanuláskerülő embert. Hát ezek az emberek sokkal inkább megérdemelnének életjáradékot! Egy sportriporter, aki mondjuk életében nem dolgozott, elfogadom, hogy elámul azon, hogy valaki hétkor kel naponta, hogy sportoljon... de itt árulom el neki, sokan vannak, akik még korábban kelnek fel és kevesebb örömük van, s nem kevesebb energia a munkájukban, így csak ezért nem kell külön sportolót isteníteni.
Nagyjából ezek a fő érveik, mind gyenge lábakon állnak. Ezek alapján az országban bárki jogosult lehetne az életjáradékra, ilyen-olyan indokkal.
És az a legszörnyűbb, hogy egy elenyésző kisebbség bemagyarázza a sportolóknak, hogy nekik ez alanyi jogon JÁR, ők pedig talán el is hiszik. Janics Natasának TELJESEN természetes, hogy havi százezreket kap _csak úgy_ amibe a felkészülési és egyéb pénzeit nem is számoltuk, amit szintén az államtól kap. És ezek után az is természetes neki, hogy elmegy egy másik országba, kapja innen MAGYAR adózók pénzét, miközben Ő máshol keres még ennyit. És meg se fordul a fejében, hogy le kéne mondania a járadékairól, mert az amúgy sem túltanult fejét az említett kisebbség tele beszélte, hogy ez neki jár. És nem érti, hogy az embereknek mi a baja ezzel az egész helyzettel.
Kedves emberek! A sportolók NEM hősök. Nem értünk dolgoznak, hanem magukért. Profi sportot államilag csak olyat szabadna támogatni valamennyire, ami pénzt is hoz, mert van igazin nézettsége. Amerika a töredékét fizeti ki a sportolóinak, Janics konkrétan éhen halna ott, mert a sportjából nem élne meg nézőkből, így az állam se támogatja.
Az osztrákok is lehetnének hiper-szuper olimpikon nemzet, ha ők is milliárdokat dobnának ki nézetlen sportokra, ahol sokkal kisebb a verseny. Mégsem azok. Viszont a téli sportjaik nagyon nézettek és profitálnak is belőle, a gazdaságuk nagyon erős, az emberek pedig sokkalta sportosabban élnek, mint a magyarok, mert ők lószardobálók és hosszútávülők helyett tömegsportot támogatnak.
Azt kell belátni, hogy Janics "árulásával" semmivel sem érdemli meg kevésbé az életjáradékokat, mint egy olyan olimpikonunk, aki itthon marad. Az a pénz, amivel őket támogatjuk és a profi sportot, egyszerűen rossz kezekbe kerül. A zenészek szerintem sok mindenben hasonlítanak a sportolókra, szerencsére azonban őket csak kedvezményes (bár azt sem értem mire föl) adózási lehetőséggel támogatom. Egyébként meg a hallgatóikból élnek. Vannak tehetségtelen zenészek, aki valami népszerű dolgot csinálnak és emiatt jól keresnek és vannak, akik lehetnek profik, de nincs igény rájuk, így nem élnek olyan jól.
Ez az élet rendje. Sem a sportszövetségnek, sem Janicsnak SOHA nem volt erkölcsi alapja ilyen támogatásokat kapni. Nem Ők a hibásak, hanem, akik nagyvonalúan bután és arrogánsan elszórják ezt a pénzt. Én rájuk haragszom. És direkt örülök janicséknak, aki ezzel is bizonyították; az ország semmivel sem lesz rosszabb nélkülük, létezésük és a sporteredményeik nem érdekli a világot. Janics pedig bizonyítja, hogy mindig, mindent csak magáért csinált, akár egy könyvelő, vagy egy pék, soha sem értem, de még csak azokért sem, akik most óriásit csalódtak benne és nem értik az egészet. Pedig az egyenlet világos, fel kéne ébredni, hát jó reggelt!